A minap azon tűnődtem, hogy vállalkozóként mennyiszer vágjuk magunk alatt a fát csak azzal, hogy rossz kérdéseket teszünk fel magunknak. Vagy még rosszabb: már nem is kérdezünk, hanem előre eldöntünk dolgokat tényként.

Ha rosszabbul megy a szekér, biztos azért nem vesznek, mert túl drága. Kellene valami köztes termék. Ha nem like-olják a posztjaimat, akkor biztos nem is érdekel senkit. Különben is, a hülye algoritmus. Kevés a követőm, tehát közösséget kell építenem. Másnak megy a TikTok, akkor nekem is ott kell lennem, bár utálom az egészet.

Mit csinálunk ilyenkor?

Azt a problémát akarjuk megoldani, amiről már eldöntöttük, hogy létezik.

De mi van, ha nem ott van a probléma? Mi van, ha a probléma pont abban áll, hogy feltételezünk dolgokat?

Tegyük fel máshogy a kérdést:

Mit látnék a vállalkozásomból, ha egy pillanatra elengedném mindazt, amit már eldöntöttem róla?

Mi maradna, ha ezek egy pillanatra nem tények lennének, hanem csak hipotézisek?

Szeretek kérdezni.

Mert az állítások… Nem akarok nyelvészkedni, de mi van, ha pont megállítanak, ahogy a szó is sugallja? Megállítanak a kijelentések.

A kérdés viszont előre visz. Ajtókat nyit meg. Olyan gondolatokat hozhat elő belőled, amelyekre addig még csak nem is gondoltál.

És szerintem marketingben is elképesztően könnyű beleragadni a saját kijelentéseinkbe. „Az ügyfeleim árérzékenyek.” „A hírlevél már nem működik.” „Nálunk csak ajánlásból lehet ügyfelet szerezni.” „Ehhez a szolgáltatáshoz Facebook kell.” És onnantól már nem azt vizsgáljuk, hogy igaz-e. Hanem elkezdünk rá marketinget építeni.

Mostanában sokat kérdezek magamtól is.

Ha beragadok egy helyzetbe, ahonnan sehogy nem találom a kiutat, azt szoktam kérdezni:

Mi kellene ahhoz, hogy ez a helyzet megoldja önmagát?

Ez a kérdés valahogy mindig könnyedséget hoz. Leveszi rólam a görcsös megoldani akarást, és áthelyezi a problémát egy olyan térbe, ahol megengedés van.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy tátott szájjal várom a sült galambot, hogy valaki megoldja helyettem.

De a görcsös, mindenáron csinálni akarást, a kontrollmániát leveszi rólam. Megengedi, hogy ne azonnal, ne még több csinálással és még több akarással akarjam megoldani a helyzetet.

Mert a csinálásban van kontroll.

De mi van, ha pont a csinálással hozod be a görcsösséget?

Vállalkozóként erre különösen könnyű rácsúszni. Nem jön elég ügyfél? Csináljunk még egy kampányt. Nem ment a kampány? Írjuk át az ajánlatot. Kevés az elérés? Posztoljunk többet. Nem jönnek a feliratkozók? Kell egy új lead magnet. És egyszer csak annyi mindent csinálunk, hogy már arra sincs időnk ránézni: biztosan erre van szüksége most a vállalkozásnak?

A másik kedvenc kérdésem:

Mi más lehetséges itt, amire eddig nem is gondoltam?

Szeretem, mert az akarás helyett a kíváncsiságra helyezi a hangsúlyt.

És nem, sosem akarom rögtön megválaszolni.

Csak teszem tovább a dolgom, csinálom, amit kell, és megengedem, hogy a válaszok maguktól érkezzenek meg.

Marketingben ugyanez lehet az a pillanat, amikor nem rögtön új megoldást keresel, hanem hajlandó vagy észrevenni valamit, ami eddig nem fért bele a saját magyarázatodba. Hogy talán nem több követő kell. Talán nem az ár a baj. Talán nem új csatorna hiányzik. Talán még csak nem is marketingproblémát próbálsz megoldani marketinggel.

A harmadik kedvenc kérdésem:

Mi kellene ahhoz, hogy most mást válasszak?

Van egy visszatérő minta az életemben: mindig egy ponttal maradok le az ötösről.

Addig-addig mondogattam ezt magamnak, míg el is hittem, hogy nekem ez a sztorim.

De vajon nem pont ezzel kényszerítem bele magamat újra és újra ugyanabba a helyzetbe?

Ebben szerintem semmi spiri nincs. Sőt, még a pszichológiában használatos önbeteljesítő jóslatot sem akarom ide behozni. De akkor is működik valami a háttérben, ami benne tart mindig ugyanabban a történésben.

De mi lenne, ha most mást választanál?

Nem kell tudnod, hogy mit. Csak legyél hajlandó arra, hogy lehet másképp.

És ugyanezt néha egy vállalkozásnak is fel lehet tenni. Mi lenne, ha nem azért maradnál ezen a csatornán, mert három éve ezt használod? Mi lenne, ha nem azért tartanád ezt az árat, mert „ennél többet úgysem fizetnek”? Mi lenne, ha nem azt a célcsoportot próbálnád újra és újra elérni, akiről évekkel ezelőtt eldöntötted, hogy ő a te embered? Mi lenne, ha egyszerűen megengednéd magadnak, hogy újra válassz?

Talán nem mindig újabb marketingválaszokra van szükségünk.

Néha elég, ha egy pillanatra megkérdőjelezzük azokat a válaszokat, amelyeket már túl régóta kezelünk tényként.

Mert egy jó stratégia nem mindig azzal kezdődik, hogy tudjuk, mit kell csinálni.

Néha egy olyan kérdéssel kezdődik, amit eddig nem tettünk fel.

Loomin Letters

Ha ezt hasznosnak találtad, ez is érdekelhet.

Időnként írok arról, amit kisvállalkozások marketingjében látok - mi működik, mi viszi feleslegesen az időt, és mit érdemes ott is észrevenni, ahol te tartasz éppen most.

A levelekről bármikor leiratkozhatsz. Az adataid kezeléséről az Adatvédelmi Tájékoztatóban olvashatsz.

Köszi, üdv a csapatban!

A feliratkozásod sikeres volt, hamarosan kapod tőlünk az első Loomin levelet.